Vendégségben CaoDai-éknál és Vietkongéknál
Saigonban töltendő második napunkat újabb csoportos túrának szánjuk! Korábban már említettem, hogy néha besokallunk a csoportos turizmusból, de tudomásul kell vennünk, hogy egyes helyekre az eljutás ily módon a legegyszerűbb és nem utolsó sorban a legolcsóbb!
A TNK Travel Agency a szállodánk tőszomszédságában működik, így kézenfekvő a választás, legfőképp azért, mert szinte minden utazási iroda ugyanazt kínálja, szinte ugyanazon feltételekkel; így befürödni nem igen bírunk!
Az úticél ma Tay Ninh a kaodaizmus elsődleges otthona Vietnámban, illetve délután a Cu Chi Alagutak, amelyek korábban a vietkongok otthonául szolgáltak! Éles ellentét a két helyszín között: az egyik vallási központ, a másik búvóhely, azonban mindkettő otthonul szolgál/t a vietnámi emberek számára.
Szóval irány Tay Ninh, Saigonhoz közeli provincia, mégis majd két óra az út!
Elöljáróban néhány szó ezen különös hitvallásról!
A kaodaizmus (vietnamiul: Đạo Cao Đài) egy relatíve új, sajátosan vietnami monoteista vallás, amely a három ázsiai vallás – az indiai buddhizmus, a kínai taoizmus és konfucianizmus – világszemlélete mellett falhasználja a katolikus kereszténység tanítását is. Mindez összefonódik a család ősei és a helyi védőszentek népi kultuszával. Ezt a vallási irányzatot hivatalos formában Ngô Văn Chiêu (1878-1932) alapította Tây Ninh városában, 1925-ben, de a hívők Istent tartják az alapítónak. A kaodaizmus alaptételeit látomásai nyomán Chiêu 1919 és 1925 között dolgozta ki és vetette papírra.
A Ngô Văn Chiêunak újra és újra megjelenő szellem 1925 karácsonyának éjszakáján fedte fel, hogy ő nem csupán egy személy, hanem maga Cao Đài, a Legfelsőbb lény. „A Legfelső Uralkodó, az Én vagyok. A Buddhák legrégebbike, az Én vagyok. Sákjamuni, az Én vagyok. Jézus-Krisztus, az Én vagyok. Most felveszem a Cao Đài nevet, hogy egy új vallást tanítsak”. E kinyilatkoztatást Vietnam utolsó császára, Bảo Đại tette közzé az 1980-ban megjelent visszaemlékezésében.
Cao Đài hívei a prófétáknak tekintett Mózes, Jézus, Buddha és Lao-ce mellett magukénak vallják minden kor nagy gondolkodóit. A hívek többségét a parasztság alkotja. Egyes vidékeken egy-egy falu valamennyi lakosa gyakorolja a vallási életet és tiszteli a helyi kaodaista tisztségviselőket.
A Cao Đài szó szerinti fordításban magas palotát, vagy magas tornyot jelent.
A kaodaizmus követőinek száma 1932-ben 100 000, 1936-ban pedig 300 000 fölött volt, s 1940-re már 1,5 millióra emelkedett. Az 1990-es években a becslések szerint Vietnamban, Kambodzsában, Franciaországban és az USA-ban meghaladta a 4 milliót.
Különös helyre érkezünk, zárt terület, mindha elzárkóznának a külvilágtól, pedig amúgy a későbbiekben nyitottnak tűnnek, igyekeznek megmutatni nekünk sajátos világukat! Olyan, mintha egyfajta kommunába élnének: életfeltételeiket részben maguk biztosítják, részben adományokra számítanak. Az épületek és a környezet gazdagságot sugároz, az emberek megjelenése és ruházata egyszerűséget. Az épületek agyondiszítettek, túl-színesek, szinte már meglepően giccsesek, mégis az egyszerűség üt át a falakon! Megtudjuk, hogy a vallás hívei naponta négy alkalommal iimádkoznak: hatkor, délben, este hatkor és éjfélkor! A déli áhitatnak mi is részesei llehetünk! El is gondolkodom rajta, hogyha minden szertartás csak egy órán át tart, ez napjuk jó részét felemészti: vajon az ima ereje adja a betevőt?
Körülnézünk, aztán lassan delet üt az óra, igyekszünk a hatalmas templom felé: a férfiakat a rendezői jobb, a nőket a rendezői bal felé terelik, aztán szandi le és már beljebb is találjuk magunkat! A templom belül is ugyanaz a giccsparádé, mint odakinn, szinte már tetszik. Alig várom a szertartást! A külsőségekben gazdak környezetre vagy inkább az egyszerűen öltözött és viselkedő emberekre hasonlít majd? Az emberek fehér hosszú öltözékben jelennek meg, azon szereplő felső ruházat (akárcsak a katolikus miseruha) színes, rangot-kort tükröz: piros-sárga-kék!
Dél! Kezdődik a szertartás a sárgába öltözött "főpap" vezeti be a templomba a menetet, őt balról a férfiak, jobbról a nők követik, majd "törökülésben helyet foglalnak a templom padlózatán! Monoton imádság kezdődik, monoton ismétlődések sorozata ez, melyet közben a kórus és zenekar éneke szakít meg! Szépen rendben, egyszerűen zajlanak az események! Barátságos népek, beengednek a legbelsőbb világukba! Ez ma igencsak ritka! És nem hinném, hogy a nagylelkű adományokra utaznak csak!
Különös és egyben értékes élmény! Nehezen dolgozom magamban a dolgokat, olyan megfoghatatlan számomra ez az egész vallás, pedig igyekeztek minél közelebb engedni hozzám a hitüket! Elgondolkodtató ez a Dél-Kelet-Ázsia mélyén rejtőzködő zárt világ!
A két program között kötelező ebéd, némi tavaszi tekercset tuszkolok magamba, de csakis kötelező jelleggel, a jól bevált Saigon sörrel öblítünk: muszáj hidratálni, már bőven 30 felett van a hőmérő higanyszála!
A délután más világ! A háború nyomasztó emléke emberközelből! Mi nem is tudjuk, akik szerencsére nem éltek háborús világban, mit is jelent a pusztítás ezen formája! Csak ilyen élményeken keresztül találkozunk a háború rémével, mégis nyomaszt!
Cu Chi egy kisváros Saigon agglomerációjában, mondjuk olyasmi mint Budakalász (csakhogy lokálpatrióta legyek).
Nevezetessége, ami miatt ide hordják a turistákat, az az évtizedek során kiépített földalatti alagútrendszer, aminek fontos szerepe volt abban, hogy az amerikaiak végül elvesztették a háborút.
Története röviden annyi, hogy már a franciák alatt elkezdték fúrni ezeket az alagutakat, amik 2-8m mélységben különböző szinteken futnak. Ez nem egy szervezett stratégia volt, inkább úgy fejlődött, mint az internet, mindenki fúrta a maga alagútját és egy idő után ebből összefüggő rendszer lett, 22 év alatt többszáz kilométer hosszú. Állítólag több tízezer ember használta őket, a pár perc után, amit lent töltöttem tisztelet minden egyes vietkongnak és civilnek aki itt élt.
Mostanra skanzen-szerű látványosság lett, de semmi baj vele, érdekesen és részletesen elmagyaráznak mindent, amit csak tudni lehet a földalatti hadviselésről.
Megtudtuk, hogy az alagutak építése során rengeteg leleményes megoldást alkalmaztak: a főzőcskézéshez külön füst elvezetés volt hogy máshol jöjjön ki, mint ahol valójában főznek, a behatolók ellen csapdákat építettek: pl. titkos aknákat, amikbe belezuhant, aki nem ismerte az alagutak térképét. Az amerikai felderítő kutyáknak (német juhász) csilit meg borsot szórtak az orra alá a lejáratokhoz, és megoldották még az esővíz elvezetését is. Egyszóval mindenre gondoltak, amire csak lehetett, hosszú távra rendezkedtek be, ámmint utóbb kiderült nem is volt hiába. Az amerikaik állítólag csak hosszú idő után jöttek rá, hogy a főhadiszállásukat pont a már meglévő alagútrendszer fölé telepítették, és még ekkor is hiába próbálták bevenni minden eszközzel, sosem sikerült nekik.
Az idegenvezetés egy gyönyörű erdőben zajlott, helyenként kissé abszurd, életnagyságú vietekong-egyenruhás kirakatbabák illusztrálták a háborút. Egy helyen leültettek egy nádfedeles "osztáyteremben" és vetítettek egy dokumentum filmet, majd a vezetőnk hosszú pálcával magyarázott a térkép előtt.
Volt egy amerikai tank is, ami azóta ott állt ahol elejtették egy aknával, furcsa módon még mindig erős gépolaj szaga volt, pedig már ette a rozsda.
Séta közben megmutatták a különböző titkos füstkivezetőket meg a csapdákat, amikre ha valaki rálép, a csapóajtón lezuhan egy gödörbe, ott pedig kihegyezett bambuszrudak várják. Furcsa volt sétálni a békés erdőben, és közben látni, milyen elképesztően sűrű csapda és alagút hálózatot kellett kivájniuk a vietnámiaknak a puszta túlélésért, egy technikailag sokkal fejlettebb ellenséggel szemben.
Az út legdurvább része viszont az volt, amikor néhányan kipróbáltuk az egyik alagutat. Ez egy eredeti darab volt, egyike a felszínhez legközelebb fekvőknek, állítólag régebben több és mélyebben fekvő alagutakat is megmutattak, de volt, amelyikről kiderült hogy túl meredek és nem minden turista képes visszamászni.
A vezető előre szólt, hogy aki ezt nem próbálja ki, az teljesen feleslegesen jött el, fogalma sem lesz róla, mit jelent valójában az alagútrendszer. Igaza volt, utólag azt éreztem hogy nemcsak a túra, de egész életem legfélelmetesebb élménye lett a földalatti csúszó-mászás.
A mutatvány abból állt hogy az ember lesűllyesztette magát egy kb. félméter ármerőjű lyukon, aztán amikor leért a lába, onnantól már csak térdre ereszkedve tudta folytatni az utat. A felszínen nevetségesen rövidnek tűnő 6-7 méteres távolság ami a két lejárat között volt, elviselhetetlenül hosszúnak tűnt. El kell mondanom, hogy semmilyen fóbiám nincs, sosem féltem a sötétben, liftben, kilátóban, vízalatt, stb.
Itt viszont, miután megtettem az első pár lépést négykézláb és az utolsó foton is elrepült a szemem elől, valami elemi rémület jött rám, komoly fizikai pánik tünetekkel. Úgy elkezdett dobogni a szivem, hogy azt hittem mindjart elájulok, valószínűleg minden öszeállt ahhoz, hogy a testem úgy érezze, nem akar itt lenni. Vaksötét, fülledt, állott levegő, a kezem alatt avar, a hátamat súrolja föld, és előttem mögöttem egy-egy ember az alagútban. Testhelyzetet nem lehet váltani, úgy érzem azonnal elfogy az utosó csepp oxigén, és az előttem mászó néni, aki nem volt éppen sovány, biztos, hogy mindjárt beszorul.
Hiába mantráztam magamban hogy a vietkongok éveket húztak le ezekben az alagutakban, semmi bajom nem lesz, van levegő, csak kicsit kevés, a testem nem akart megnyugodni, a szívverésem tovább gyorsult, kivert a víz, csak arra tudtam gondolni hogy azonnal visszaküldöm a mögöttem jövőt és kimenekülök, nem bírok ki itt még egy percet.
Akkor kezdtem kicsit lenyudogni, amikor előrébb valaki azt kiabalta hogy már lát egy kis fényt. Najó, akkor mégis életben maradok, és mikor izzadságtól csatakosan kimásztam végre, tényleg hihetetlen volt, de alig jöttünk néhány métert a szonszéd fától idáig. Körbenéztem, és mászótársaimról is folyt a víz, lehet hogy mindenki ugyanazon a horroron ment keresztül mint én?
Érdekes élmény, sokáig forog az agyamba! Nem tudom megérteni, mi vezet embereket arra, hogy ezt tegyék egymással: merhogy ez az átal normális embernek nem érdeke és nem célja, az tuti biztos! A háborúk - mind, mind értelmetlenek! - állapítom meg nagy bölcsen!
Újabb két óra zötyögés és visszaérünk a csúcsforgalom tarkította Saigonba! Ismét csak fertőtlenítésre és ejtőzésre futja erőnkből, no meg emésztjük a ma látottakat, próbáljuk átérezni a ma megismert emberi sorsokat!
Holnap újabb kimerítő kétnapos túra vár: irány a Mekong-delta! Régi szerelmem a Mekong , három éve Laoszban estünk szerelembe, azóta is tart! Remélem, nem okoz csalódást!
Don't Miss Saigon
Érzékeny búcsút veszünk a tengertől és a szárazföld belseje felé vesszük az irányt! Az úticél: Saigon! A távolság legyőzéséhez ismét a Vietnam Airlines segítségét vesszük igénybe, ismét nem okoznak csalódást!
Így az út végefelé már látványosan fáradunk, ezért már a tengerpartról interneten foglalunk szállást az Anan2 Hotelben - szintén név alapján szimpatizálunk velük -, akik reptéri transzfert küldenek értünk, viszonylag egyszerűen vergődünk tehát be a városba!
Saigon - újkori nevén Ho Chi Minh-Város (Nagyvezérre emlékezve) - nyüzsgő, igazi ázsiai nagyváros, igencsak távol áll Hanoi csendes, hangulatos bájától! Nem is hasonlítanám össze a kettőt, egész más a mérce! Személy szerint engem mindkettő magával ragad!
Ho Si Minh-város (vietnámiul: Thành Phố Hồ Chí Minh) az ország déli részén fekszik, a Saigon-folyó partján.
Prey Nokor néven Kambodzsa legfontosabb kikötője volt, míg a vietnamiak el nem foglalták a 16. században. Saigon (vietnamiul: Sài Gòn) néven 1954-ig Francia-Indokína, majd 1975-ig, a vietnami háború befejeződéséig Dél-Vietnam fővárosa volt. 1976. július 2-án veszi fel a Hồ Chí Minh nevet.
Ahogy haladunk befelé a városba egyre inkább feltűnik, hogy nyüzsgő metropoliszba érkeztünk, hatalmas felhőkarcolók, modern áruházak, üzletek, óriási tömegben, leginkább motoros közlekedés - pedig nincs is csúcsforgalom! Ám a betonrengeteget állandóan megszakítja egy-egy csodaszép park, mely már az autóból is kicsi békés szigetnek tűnik a nagyváros forgatagában!
Dél felé foglaljuk el szállásunkat! Nagyon kirúgunk ám a hámból! Itt már a Luxury Room-ot foglaljuk: 10. emelet, szép kilátás, elegáns berendezés - mindez 50 dollár/ éjszaka! Elégedettek vagyunk a választással! Azért persze a hozzáálásban van még némi hiba: simán végignézik, hogy felcipeljük a tizedikre, saját kis kezünkben 20 kg-os csomagjainkat úgy, hogy a 8. emelet után már nincs lift! Persze nyilván feltűnt nekik, hogy milyen harcedzettek vagyunk! Rövid pihegés után Saigon felderítésére indulunk.
Elsőként gyomrunk korgását csillapítandó LP barátunk tanácsa alapján egy helyi Pho-zdába megyünk, hogy magunkhoz vegyük betevő napi levesünket! Jóhírnek látszik már első pillantásra, hogy fehér ember nincs a helyen, csakis helyiek: az igazi fém asztalok, fém székekkel, az asztalon műanyag szalvétatartó, többször használatos evőeszközök! Tisztaság az bizony van, érkeztünkkor egy egyenruhás bácsi éppen egy többévtizede használatos ronggyal takarítja az asztalt, így már nincs is okunk, hogy ne foglaljunk helyet. Nyolcfajta leves közül választunk - látszólag nem sok különbség van, természetesen fejenként egy-egy adagot rendelünk! Erre rövid idő alatt kihoznak mindkettőnknek egy mosólavórnyi levest, benne főtt hússal és tésztával! Külön kis tányérokon hozzák a friss, ropogós zöldségeket, chilit, lime-t, egyéb izesítőket! Nagyon menő ez az egész, csak azt nem tudjuk, hogy melyikből mennyit is áztassunk bele levesünkbe! Tétovaságunkat észlelik a helyiek és barátságosan a segítségünkre sietnek! Az egyenruhás bácsi rögtön befejezi az őrzésére bízott motorok ápolását és azon lendülettel a korábban benzinben áztatott kezét a levesembe mártja: beletunkolja nekem a szükséges zöldségeket és izesítőket! A leves jól sikerült - a többi meg igazán nem számít, majd legfeljebb este duplán fertőtlenítünk (bár nagyon végére jártunk már az otthoni pálinka-készletünknek)!
Miután degeszre tömtük a pocakot, ideje, hogy lesétáljuk! Hatásos Fitnesz-programot terveztem délutánra, LP által javasolt séta-útvonalat járjuk be, mindössze 5 km - mi az nekünk!
A hátizsákos negyedből indulunk - Pham Ngu Lao becenévre hallgat, majd megtekintjük a város legnagyobb fedett piacát, a Ben Thanh Piacot: minden, ami csak szem-szájnak ingere megtalálható itt. Igazi nyüzsgő, ázsiai piac. Szemben helyi fiatalember lovon, utána is nézek gyorsan: Tran Nguyen Hai-nak hívják az illetőt, de sajnos ennél többet azóta sem sikerült megtudnom a fess úriemberről! Nem is oly messze feltűnik az Operaház épülete, sajnos ittlétünk alatt nincs említésre méltó műsor, pedig bátran jöhetnénk, hiszen Hajninak már ünnepi ruhát is varrattunk Hoi Anban, így csak kívülről csodáljuk az épületet, amely ugyan tetszetős, de azért a Budapesti Opreházzal nem vetekedhet! Most már a szűk belváros felé irányulunk, újabb piacon át vezet utunk, klasszikus utcai piac, ilyen már csak Dél-Kelet Ázsiában van, Kínában pl. már sajnos kiirtották őket a globalizáció égisze alatt. Itt is mindent kapni, amire csak szüksége lehet az embernek, érdemes megfigyelni az itt uralkodó életképet: az emberek kis stokikon ülnek, nézelődnek, beszélgetnek - no rohanás, no stressz! Ez az, amit különösen szeretek Dél-Kelet Ázsiában, ezt a nyugalmat és békét! Kicsit beiratnám európai honfitársainkat ide egy kéthetes gyorstalpalóra ezügyben! Pedig itt jelentem szegénység van, de csak anyagi téren, Európában is persze szegénység van - de leginkább a fejekben meg a szívekben! Ébresztó, rossz irányba megyünk!!!!
Egyre-másra ámulunk a szépen rendben tartott épületeken: Rex Hotel, Hotel du Ville. Utóbbi előtti parkban a nemzet hőse, Hó apó simogatja egy kislány fejét - itt ez nem giccs, valóságos életkép! Megnézzük - kívülről - a Ho Chi Minh Múzeumot és a Háborús Bűnök Múzeumát, utunkba esik az Újraegyesülés Palotája - most kihagyjuk a látogatást, mivel közeleg a záróra, de ígéretet teszünk magunknak, hogy ide még visszatérünk!
Egy célunk van még mára: a Jade Buddha Pagoda megnézése. Nos, ez már egy kicsit kívülebb esik a belvároson, hosszú gyaloglás vár ránk, de nem adjuk fel. Útközben sem vagyunk látnivalók nélkül: neogót Notre Dame Katedrális és ugyanilyen stílusú Főposta - ez utóbbi jó szolgálatot tesz, ide menekülünk a gyors nyári zápor elől! Lassan öt óra van, beindul a csúcsforgalom: a forgatag és a káosz enyhe kifejezés a közlekedés jellemzésére! Azonban mi már gyakorlott vietnámi turisták vagyunk, meg sem kottyan nekünk az autók-motorok közötti cikázás, halált megvető bátorsággal vágunk át a járművek tömegén! Kitartó sétánkat siker koronázza, nagy nehezen megtaláljuk a Jó Buddhát, eldugva egy kis utcában, egy kis kert rejtekén! A bejárat mellett kicsi tavacska, benne teknőcök úszkálnak kedvükre és fotoapparatom örömére. Ezen idilli kép után lépünkbe be a templomba. Kívülről egyszerű, belülről azonban annál díszesebb, mindennap használatos Pagoda ez. A templomot a 19. század végén építették, vietnám-kínai kevert stílusban, különös ékessége a helynek a szépen kimunkált faszobrok, a stílusosan díszített oltár! Megnyugtatólag hat rám a város zaja után, megértem az embert, aki nap mint nap idejár imádkozni!
Hazafelé hősként viseljük a gyaloglást, de oly annyira elfáradunk, hogy az esti koktélozást kihagyjuk, a helyi közértben töltjük fel alkohol-készletünket: Vodka - fertőtlenítés, koktél - mulatás végett. Ez utóbbit akként abszolváljuk, hogy a szállodai teás csészébe döntjük, legurítjuk, majd ágyba dőlünk!
Hosszú napon vagyunk túl - szinte már alig bírjuk feldolgozni az élményeket! Holnap Cao Dai Templomok és Cu Chi Alagút túra, szerda-csütörtökre pedig egy kétnapos Mekong-déltára fizettünk be! Alvással gyűjtünk erőt a további élményekre! Jó éjszakát nekünk!
Beach-hangulatban - Nha Trang
Az éjszakai fekvőbusz-kaland előtt hagytuk el egymást, íme a folytatás!
Szóval este hat órakor szálltunk fel a fedélzetre - nem túl nagy reményekkel! Nem túlzottan szeretem a hosszú buszutakat (visszagondolva csak a tavaly Hampiba vezető 14 órás rémálomra), de jelen esetben nem volt más választásunk. Így bizakodom!
A fekvőbusz valójában fekvő alkalmatosságokat tartalmazó jármű! három sorban, két szinten vannak elrendezve az ágyikók, még szinte kényelmesnek is mondanám, persze nem tudom, miként vélekedne erről egy 60 kg feletti és 170 cm feletti egyén! Na, de minket szerencsére nem érint ez a probléma (pedig mindig szerettem volna magas, szőke és kékszemű lenni - mekkora mázlim van!)
Így négy megálló és röpke 12 óra után alig összetörve gördülünk be Nha Trangba. Szerencsére a taxis-szállásajánló hiénákat ma kikerüljük, az előre foglalt szállás autót küld értünk a busz-végállomásra!
Némi zuhany után a tengerparti városka felderítésére indulunk - valami reggeli reményében is: Hajni európai reggelire vágyik! Az első Cafe feliratú vendéglátóipari egységbe be is vetjük magunkat! A kommunikációval adódnak némi nehézségeink vannak, a személyzet nem beszél angolul, a mi vietnámink meg még nem az igazi. Kézzel-lábbal rendelünk, így az eredmény is felemás - azt hiszem, Hajni nem egészen erre vágyott! Így a további felfedezés során újabb kávézót is beveszünk, európaibb kávé reményében. Crazy Kim Bar névre hallgat a hely és végre két hét után igazi Caffe Lattet iszunk, muris és designos hely: Kimmy Le működteti és egy egész intézmény épült köré, melynek célja a pedofilia megelőzése. Nemes cél! Ezt elősegítendő másnap is visszatérünk ide egy koktél erejéig!
A déli hőség elől a szállodába menekülünk hűsölni, a délutáni fürdőzést három óra utánra tervezzük. Kóstolgatom a helyi sört - 333 névre hallgat - , de csakis hűsítés végett!
Négykor lemerészkedünk a partra, valami csodás az azúrkék tenger, háttérban szigetekkel, hegyekkel, végre élvezzük a napfényt! A víz legalább 28 fokos, nem csodálandó persze a 34 fokban! Hajni hosszasabban élvezi a sütkérezést, én pedig a parton, a tengerben gázolva veszem nyakamba a várost: figyelem az épületeket, embereket - Vietnám új színeit! Csodás épületek, szállodák a tengerparton - fehér embernek építve; majd éles váltással nyomornegyed, szürke-düledező házak - a helyi átlag embernek építve! És mindkettő felett ugyanaz a nap süt, mindkettő lábait ugyanaz a tenger mossa...
Hat óra felé Hajni begyűjtöm a tengerparton és vacsora után nézünk, a választásunk LP barátunk által ajánlott Same, same but different nevű helyre esik, jó válaszáts, jó áron - a telepocakot alig bírom elvonszolni a szállodáig, némi fertőtlenítést követően nyomban alszunk.
Éjszaka már érezzük a meleg hatását, csak hajnali négy felé enyhül az idő: egészen élvezem a kis légmozgást!
A reggeli után újabb fürdőzés, majd a tizenegyórai meleg elől némi kultúrprogramba igyekszünk. Az úticél Po Nagar!
A belvárostól kb. 1.5 km-re találhatóak a Po Nagar Cham tornyok, a város fő látványosságai. ( A Cham Királyságról már korábban ejtettem néhány keresetlen szót My Son kapcsán - így a történelem órától most megkímélek mindenkit) A tornyokat az itt élő hindu kereskedő nép, a chamok emelték vallási célokra a VII. És XII. század között, azonban mára a becsült tízből mindössze négy áll. A kisebb dombon lévő homokkő komplexum legnagyobb tornya 23 m magas és a bejárat fölött a négykarú Siva lejti táncát. Körül- és bejártuk a máig imádkozásra használt épületeket és megküzdöttünk a képeslapárusokkal, majd kihasználtuk a remek kilátást a Cai folyóra és a rajta ringatozó élénk kék és pirosra festett halászhajókra. Ha arra jártok, ki ne hagyjátok!
Délben érünk vissza a városba, már tetőfokára hágott a meleg, így egy talpmasszázs mellett pihenjük ki a hőséget! Igazi reflexológiás masszázs volt, Hajni meg is jegyezte, hogy jól megkínoztak minket, mi meg még fizettünk is érte! Igazat kell adjak Neki! Meleg ellen veszünk egy három kilós görögdinnyét és legurulva a tengerpartra együltő helyünkben meg is esszük! Majdnem olyan jó volt, mint egy kis Tiger Beer! De hogy ne maradjak alkohol nélkül, kivárjuk a Happy Hourst a Crazy Kim-ben és elfogyasztjuk az üdítő koktélt! Közben folyamatosan jönnek az árusok: ékszerek, pénztárcák, könyvek, mindenféle hihetetlen dolgok... " Buy something! Very cheap!" Sokan lesöprik az árusokat egy fél kézmozdulattal, nekünk is vannak bejáratott szövegeink:" No, thank you! Maybe later!" De aztán mindig valahogy megsajnáljuk őket, és vásárolunk valamit "jópénzért", a hátizsák meg csak nő és növekszik, lassan újabb szatyrokat kell vásárolnunk szállítás végett.
Az estebédet a Cyclo nevű étteremben esszük, mindketten halvacsorára vettük rá magunkat, mégiscsak tengerparton vagyunk! Ez is jó választásnak bizonyult! Lassan véget ér a tengerparti lazulás, holnap újra utazunk!
Reggel irány Saigon!
Hoi An - My Son - Vilagoroksegek kozt tobzodunk
Kedves Olvasoim! Hue-ban hagytuk el egymast azzal az igerettel, hogy a kovetkezo beszamolo mar Hoi An-bol erkezik! Immaron Nha Trangban vagyunk, de termeszetesen az igert bejegyzes nem maradhat el. Ime, hat!
Hoi An megkozelitesenek modjan rengeteget gondolkoztam, felmerult a busz lehetosege, mivel ez egyenesen Hue-bol Hoi Anba vitt volna minket, ugyanakkor sokat olvastam arrol, hogy a busz vegig alagutakon kozeliti meg a celpontot, igy a tajbol mit sem latnank, pedig sokat iger! A vonatnak egyetlen hatul utoje volt, hogy az Danangba erkezik, igy onnan valamilyen mondon meg el kell jutni a 30 km-re fekvo Hoi Anba. Megis az a latvany, amit a Hai Van Hago igert, a vonatut mellett dontott.
Igy hat 10 orakor taxival megkozelitettuk a vonatallomast, ahol vietnamiakkal es temerdek csomagjukkal bevartuk a Hanoibol erkezo Reunification Expresst (nevebol adodoan az ujraegyesulest jelkepezi, Hanoit koti ossze Saigonnal - alig negyvenoras ut), majd szepen sorban, mint a kislibak felnyomakodtunk a vonatra! Meglepetesunkre nagyon kulturalt soft seat-es (ti. puha ules) jegyunk valoban softos elmenyt iger, a latvannyal szemben, ami viszont nagyon utos! Meg teve is van a vonaton, de nyilvan ez most egyikunket sem erdekel, alig varjuk, hogy elerjuk a vonatut azon szakaszat, amelyre oly sokat vartunk, nem okoz csalodast.
A Hai Van Hago mar neveben is misztikus: Hai Van = Tengeri Felho. A Truong Son hegy egy nyulvanya eri itt a tengert, a sik es a hegy, fold es viz kettossege csodalatos latvany! A vonatut vegig kiseri a tengert a kis felszigeten, igy percre sem tunik el szemunk elol az azurszinu kekseg es kodos-paraba merulo hegy! A hago a 15. szazadban Vietnam es a Champa kiralysag hatarat kepezte (Champaekrol egy kicsit kesobb!), egeszen az amerikai haboruig erosen erdos terulet volt, a harcok idejen a del-vietnami es az amerikai hadsereg buvohelyekent szolgalt.
Ismet jol valasztottunk: a vonatut mindenkepp megert egy miset! Azert persze a folytatas sem volt gyenge! Mikent is jutunk el mostan Hoi An-ba? A gyalogos turat jelen esetben kizartuk, mivel mar kis hatizsak es nagy hatizsak is a nyakunkat huzza; szoba johetett volna meg a tomegkozlekedes, de termeszetesen a vonatallomas es a buszpalyaudvar fenyev tavolsagban voltak, igy ez ujabb nehezseget jelentett volna. Igy maradt az elore tervezett taxi! Mint lelkiismeretes turista, elore tajekozodtam az utazasi forumokon, hogy mennyi is az annyi: 10-15 $-ra tettek a tarifat a forumozok, egy ember szolt 32 $-rol, de neki aztan rendesen beolvastak, hogy ot bizony palira vettek. Hat, minket biza nem fognak - igertem magamnak es Hajninak nagy hatarozottsaggal! Meg gyors szamitast is vegeztem, hogy a 15 $ az kb. 300 000 VND (VND - helyi fizetoeszkoz, leanykori neven dong). Igy mikor hienaek - taxis oltozetben - elem toppantak egy 460 000 dongos ajanlattal, elbol soportem le oket ajanlatukkal egyutt, "Nezzetek am mast madarnak" felkialtassal! Es ekkor - o mily csoda - elolep a hatterbol egy eltesebb uriember, es aszongya, hogy 200 000 dongert el is vinne mar minket! Hu, volt nagy orom, hogy nemhiaba, a hatarozott fellepes meghozza gyumolcset, meg ugye a szemelyes kisugarzasunk, stb.,stb. Visz is minket az oreg egy helyre, kozben felteszi a szokasos "honnan jottel- hova mesz kerdeseket" (ha o azt tudna, hogy en azt honnan tudnam?!), majd leultet minket egy arnyas padra, hogy mingyan hozza is az autot! Mi meg a nagy oromre innank is egy kortyot, ha Lajos Bacsi nedujet nem astuk volna olyan melyre, igy csendesen orulunk! Es orulunk es varunk! No, meg varunk is es kozben orulunk! Aztan ugye varunk, meg varunk. es meg mindig... Lassan csoportosulnak koribenk a helyitaxisok, ismerkednek velunk (es szerintem rohognek rajtunk), mindegyiknek boszen allitjuk, hogy ertunk bizony mingyan jon az eltes uriember, es mi biza megyunk Hoi An-ba! Egyre kevesebb hatarozottsaggal modjuk el ezt ujra meg ujra, a vegen magunk is el kezdunk ketelkedni! De azert csak mondjuk a szoikasos mondatokat: nem, koszonjuk, nincs szukseguynk taxira, van nekunk mar sajat - jo penzert. Immaron heten allnak korulottunk, kezd egy kicsit furcsan hatni a tortenet, kozben mar azt mondjak, hogy ok bizony elvinnenek mar 420 000 dongert! NA, menjetek Ti man valahova!- gondolam magamba. Mikor minket var a jo kis 200 000 dongos fuvarunk, majd pont veletek megyek dupla annyiert?! Hat, tollas az en hatam? Egyre nehezebben mondjuk el ujra meg ujra a mi fuvarunkat, lassan erezzuk, hogy ujabb alkut kene kotnunk, mert itt fog rank esteledni, es meg szallasunk sincs, mert a hotel, akiknek elotte nap irtam, meg csak valaszra sem meltatott! Igy feladva kisse a varakozast, nemileg erdeklodom, hogy nem-e lehetne-e egy kicsiket kevesebb a tarifa, hiszen mar szinte baratokka lettunk ebben a nagy varakozasban! Szerintem megsajnaltak minket, mert 400 000-es ar a kovetkezo! Mar baromira unjuk a varakozast, de ugye olyan konnyen nem fogom magam adni, erezzek mar, hogy kivel van dolguk!! Vegul 350 000 dongnal allunk meg azzal, hogy utkozben engednek nekunk egy fenykepezesi lehetoseget a Marvany hegysegnel! (Utobb kiderul, hogy valoban jo arat sikerul elernunk, mert a hotel is 18 $-ert transzferalt volna minket, es abban ugye biztosan nem lett volna benne a Marvany-hegyseg!) Szoval jo vasart csinaltunk, no, es ismerkedtunk tovabb a viatnami vilag egy uj szeletevel! Taxis-maffia jelentem mar itt is van!
Szoval osszessegeben minden tekintetben jol sikerult az utvonal-valasztas!
Baratunk, LP most jo tanacsot adott, igy a nehezen megszerzett kozlekedesi eszkozzel a Nhi Nhi Hotelhez vitetjuk magunkat: a valasztasunk alapjat azt kepezte, hogy olyan helyes volt a neve a szallasnak - atgondolt turista magatartas!
Jo valasztas volt ez is! Mikor leparkolunk, legalabb ot csacsogo leanyka rohan ki a hotelbol udvozlesunkre, cipelik a csomagjainkat, folyamatosan csevegnek (persze nem mindenutt ertjuk, mit is mondanak, de nem ez a lenyeg!) Rogton leultetnek, szobat kapunk (nagyon csinosat - kis erkellyel), terkepet a kezunkbe, szamtalan ajanlatot napjaink eltoltesere! Szoval elegedettek vagyunk, jobban nem is valaszthattunk volna!
Ugy tunik, ez - is - a jo valasztasok napja!
Jo turista modjara, nemi felfrissules utan az Ovaros fele vesszuk az iranyt! Azt hiszem nem tevedett az a kedves utikonyv-iro bajtars, aki a helyet Vietnam Szentendrejenek hivta, hiszen a hangulat itt is utanozhatatlan.
Hoi An a 15. es 18. szazad kozott Del-Kelet Azsia egyik legnagyobb kereskedelmi kikotoje volt, melyet a nyugati kereskedok Faifoo-kent ismertek. A varos kereskedohazai arultak a kornyek legszebb selyem anyagait, emellett kereskedtek papiraruval, porcelannal, teaval, cukorral, kinai gogyszerekkel, borssal, gyonggyel es ezer masfajta dologgal. Szoval igencsak pezsgett itt az elet! Ugyanakkor meg kell azt is emliteni, hogy a 17. szazadban Vietnamban ez volt az elso hely, ahol a kereszteny teritok megjelentek.
Hoi An csillaga a 19. szazad vegen aldozott le, amikor a varost atszelo Thu Bon folyo - amely egyebkent osszekototte a tengerrel - hajozhatatlanna valt, igy a kereskedelem fo utvonala hasznalhatatlan lett, igy jelentoseget vesztette a terulet. Azt az UNESCO fedezte fel ujra az utokornak, mikor 1999-ben a Vilagorokseg reszeve nyilvanitottak.
Szoval ezen mult nyomaba eredunk, de mielott meg szellemileg taplalkoznank, nemi etelt veszunk magunkhoz, mivelhogy reggel ota nem ettunk! Rogton az elso Kerthelyiseges Etterembe berontunk, egyetlen vendegkent, ennek megfeleloen mindenki korulottunk ugral! Egeszen jot eszunk, de megfogadjuk, hogy maskor ilyen kihalt helyre nem megyunk!
A vacsit lesetalando teszunk egy kort az ovarosban, csodaljuk a regi hazak, templomok hangulatat, elvezzuk a folyopart nyujtotta latvanyt, es nem utolso sorban meglatogatjuk a hotelben ajanlott szabot! Merthogy Hoi An arrol is hires, hogy egy nap alatt ruhat es cipot is varrnak a kedves kuncsaftnak a sajat meretere! Ez tobbe-kevesbe beigazolodott! Elsokent Hajninak csinaltatunk egy csodas ruhat - kulonleges alkalmakra, majd a szomszedos cipeszdeben nekem akad meg a szemem egy csodas szandalon! Igen am, de ez utobbinak nem tetszik a szine, anyaga! No problem, hallatszott a valasz, elo szazfajtra bor, nosza valasszunk! Hat, sok cipot birnek itt csinaltatni, de egy kicsit tartok is tole, no, meg hogyan viszem haza! Igy az "elso latasra szerelem" cipot rendelem meg - holnapi teljesitessel, meglehetosen kivancsian nezek elebe a dolognak.
Lassan hazafele vesszuk az utat, mert lefarasztott a mai nap, utkozben meg beruhazunk nemi gyumolcsbe, csak olyat veszunk, amelyrol azt sem tudjuk, mi az es hogyan kell enni, a hotelben felvilagositanak!
Masnap reggel turat tervezunk My Sonba, ami hogy hogy nem, szinten a Vilagorokseg resze! A csoportos turizmust most kihagyjuk, mert ugye jobol is megart a sok, igy kocsit berelunk vezetovel es nekivagunk!
Muszaj megint egy kicsit a szaraz tortenelemmel foglalkoznom, mert akarhogyan is kutattam az emlekeimben, a Champa kiralysag nem szerepelt a tanulmanyaim soran, vagy pont akkor hianyoztam. Igy alljunk meg egy perc erejeig! Az utikonyvek gyakran a Vietnami Angkorkent aposztrofaljak a helyet, de azert ez igy, ilyen egyszeruseggel nem helyes. My Sonban sokkal kevesebb a megmaradt epitmeny, es azok is sokkal romosabb allapotban vannak, a hely terulete mindosszesen 200 negyzetmeter.
My Son Bhadravarman Kiraly uralkodasa alatt valt vallasi kozpontta a keso 4. szazadban, es egeszen a 13. szazadig lakott terulet volt! (Emlekezzunk, ezzel szemben a Khmer Angkori Birodalom mindosszesen 500-600 eviog maradt fenn, mig el nem tunt a dzsungel melyen) Igy azt mondhatjuk, hogy a leghosszabb ideig fejlodo birodalom volt ez Del-Kelet Azsiai tersegben a maga idejen! A Champa Kiralysag jellegeben egy hindu orszag volt, mely a 2. es 15. szazad kozott a mai Danang es Nha Trang kozotti teruletet uralta. A Champa kiralysag alapjat a kereskedelmi kapcsolatok kepeztek, adoptaltak a Hinduizmust mint vallast, hasznaltak a szanszkritot mint nyelvet es sok mindent atvettek az Indiai muveszetbol is. A Champa kiralysag a kereskedelem mellett jelentos mezogazdasaggal rendelkezett, jovedelmet ugyanakkor kalozkodasbol egeszitette ki. Mivel allando harcban alltak az eszaki vitenami es a deli khmer szomszeddal, ez a harc vegul felorolte a birodalmat, ez vezetett aztan az eltunesehez. Csak a 19. szazadban fedeztek fel ismet az utokor szamara - mint Angkort is!
Bejarni a teruletet nem igenyel tul sok idot, hiszen a fent emlitettek szerint kiterjedese nem olyan vegelathatatlan, mint Angkore, igy bicikli berlese sem szukseges (szinte hianyzik is, hogy egy kinai gyartmanyu bicikli torje az alsobbik felemet)! Eleg romosak az epitmenyek, megis egeszen bele tudjuk magunkat elni a majd ezer evvel ezelotti tortenelembe, szinte megelevenedni latjuk itt is a mitoszt! Megint meses helyre erkeztunk! Uz a vagy, hogy minel tobbet tudjak meg errol a sokat ert, s oly hirtelen eltunt birodalomrol, igy konyvet is vasarolok, nehogy valami tudasrol lemaradjak (csak mar otthon szoritanak ki a betu-tarak a lakasbol)!
A deli meleget kerulendo mar visszafele robogunk a szallasra!
Delutan a Vilagorokseg reszet kepezo Ovaros epuleteit igyekszunk megismerni: minden haz, minden templom mogott egy csalad elete, egy sajat tortenet van, olyan, mintha mi is egy kicsit veluk es bennuk elnenk, nem gyozunk betelni! Igyekszunk a hangulatot megragadni, hogy az erzest vihessuk magunkkal haza hatizsakkent! A legertekesebb municio ugy hiszem az ev hatralevo reszere a begyujtott elmenyek!
Delutan Hajni ruha-, en pedig cipoprobat tartok! Mindketto sikeres, szep darabokkal lettunk gazdagabbak! Persze azert vasarolunk meg nemi selzem kendot is, ne mar hogy ne teljen meg az a hatizsak! Irany a 23 kg! (13 kg-val erkeztunk)
Az estebedet a szemkozti szigeten levo etterem teraszan fogyasztjuk, gyonyorkodunk a csendben, a folyoban, Hoi An fenyeiben!
Vegul a penteki napot pihenesre szanjuk, mivel a kovetkezo hosszu utazast busszal tesszuk meg (vonatjegy es normalis aru repulojegy hijan)! Reggel motorral jonnek ertunk a Day Spa nevezetu kenyezteto szalonbol, majd szepulunk - mar ha ez nalunk meg lehetseges! Masszazs, pedikur, hajszaritas! Olyan szepek lettunk, hogy a napra lehet nezni, de rank nem, megis mindkettonknek az oda-vissza motorszallitas okozza a legnagyobb elmenyt!
Delutan tovabb gyujtjuk magunkba a varos hangulatat, hogy sokaig megmaradjon! Nehezen szakadunk el! Egyre tobbszor merul fel az, hogy az egyes helyeken meg tobb idot kellene tolteni, csakhogy a szabadsag veges!
Este hatorakor fekvo-agyas busz jon ertunk, hogy "elrepitsen" az 500 kilometerre fekvo Nha Trangba, hosszu, de kenyelmes utazasnak igerkezik!
A kovetkezo bejegyzes mar a tengerparte! Eljen a Beach-hangulat! Meg akkor is, ha: "Nekem a Balaton a Riviera!"
Hue - latogatoban a Nguyen dinasztia otthonaban
Vegre meleg! Sokat almodtunk errol a 25-30 fokrol a Sapai kodben-esoben, de csak elerkezett! Hue-ban vagyunk!
Vietnam Airlines-ek repitettek minket ide, Kozep-Vietnam fovarosaba, kifejezetten meg voltam veluk elegedve, foleg, hogy nem akartak halalra etetni, mint Qatarek! Korabbi (Siem Reap-Luang Prabang) tapasztalataim mar jok voltak veluk kapcsolatban, most csak megerositettek a bizalmamat!
Hanoi otthonunk gazdai elozekenyen foglaltak nekunk itt is szallast - New Star Hotel az otthonunk neve, igen szepre sikeredett szalla hely - , vegre van Charming City View-nk, igy rogton erkezes utan a balkonrol csodalhatjuk az ekszerdoboznak is beillo helyet! Olyan Luang Prabang erzesem van, itt is latszik az eletszinvonalon, hogy az UNESCO a World Heritage programban rengeteg penzt olt - nagyon helyesen - a varoskaba! Kicsi, szuk, hangulatos utcak, az idojarasnak megfeleloen kiulos helyek! Mar elore elvezem.
Nem is teketoriazunk sokat, a szallas elfoglalasat kovetoen felfedezo-turara indulunk, ennek elso allomasa egy etterem kell, hogy legyen, merthogy reggeli ota nem ettunk es lassan ot ora fele jar az ido! Rogton az elso sarkon raakadunk az Igazira, Hot Tuna nevre hallgat es igen nagy megelegedettsegunkre szolgal az ott fogyasztott etel minosege! Kiprobaljuk a helyi koktelok ket fajtajat, a felejtheto kategoriaba tartoznak, de ez mit sem ront hangulatunkon! Kicsit rojuk meg az utcakat, de a sotet azert megneheziti az eligazodast, igy nyolc ora korul hazafele vesszuk az iranyt; rakeszulunk a holnapi turara!
Az ejszaka nyugodtan telt (azon kivul, hogy rendkivul hulyeket almodtam a kesoi boseges vacsora miatt), egeszen kipihenten ebredek fel hetkor, merthogy a nyolcoras indulas ele meg be kell iktatnunk a reggelit! A szalloda nem okoz csalodast, valodi bufeasztalos reggeli, de megis aminek leginkabb orulok, rengeteg fajta gyumolcs az asztalon, igy kedvemre mazsolazhatok (egyedul nagy kedvencem Pomelo-pajtas nem kerult meg az utamba, bizom benne, hogy az egyre melegebb eghajlat meghozza majd ot is).
8.30-kor aztan a City Tours kegyeire bizzuk magunkat, hogy megismerjuk a masfel evszazadig fovaros helyet betolto Hue-t!
Engedjetek meg kedves olvasok nemi bevezetot, mivel azt hiszem a Vietnami tortenelem valamennyiunk szamara fekete folt (akinek nem, az ne haragudjek a kiteroert es egyszeruen csak "ugorgyon").
Talan a Tay Son felkeles meg ismeretes nehanyunk elott (1786-1802), na ezen nemes torekvest torte le Nguyen Anh nevezetu uriember, aki 1802-ben ennek oromere csaszarra is koronaztatta magat Gia Long neven; s az o csaladjanak neve adja a dinasztia nevet is - mely egeszen 1945-ig uralkodott, s mely kozpontjat Hue-ban epitette fel. Azt kell mondjam, igen halasak lehetunk nekik - mi, az utokor - csodalatos emlekeket hagytak rank!
Szoval vagyon 13 csaszar ezen masfel evszazad alatt, akik ugyan isteni eredetuek voltak, megis halandok es amikor ennek okan aztan elhalaloztak, nagy siremlekekbe temettek oket! Ketfajta csaszar letezett: az egyik ugy volt vele, hogy a temetes feladatat meghagyta az utodokra, legyen mivel tolteniuk uralkodasuk elso nehany evet, mig a masik fajta uralkodo biztosra ment, s mar eleteben el kezdte epittetni orok nyugalma helyet, merthogy temetetlenul lenni nem jo (ezt mar az Antigonebol is tudjuk)!
A delelotti orakban mi ket ilyen uralkodo sirhelyet latogattuk meg: Tu Duc es Khai Dinh.
Tu Duc csaszar sirjat 1864 es 1867 kozott epittette. No, o azok koze tartozott, aki nem bizott az utodokban, es jo elore, eleteben felhuzatta ezen csodat! Persze nem hevert parlagon a komplexum, hiszen eleteben palotakent, halalaban orok nyughelykent hasznalta, praktikus emberke volt! Miert irok olyanokat, hogy komplexum? (a vegen meg valaki azt hiszi, hogy komplexusaim vannak, holott nem is) Hajni is azt kerdezte tolem idefele jovet, mit nezegetunk majd ennyit holmi sirokon! Nekem egyszerubb volt a helyzetem, hisz volt szerencsem nehanyszor megfordulni Kinaban, es ezen latogatasok alkalmaval a Ming csaszarok sirjai is a programban szerepeltek (hala a Hajba-Toursnak), igy tudtam, hogy nem egyszeru siremlekrol van szo, hanem epuletek, azokat elvalaszto udvarok, terek, parkok osszessegerol. A kontinens nem hazudtolta meg onmagat, Vietnamban is hasonlo konstrukcioban epultek a kiraly-sirok - nemhiaba a majd ezereves egyutteles a kinai elvtarsakkal!
Szoval Tu Duc csaszar - aki valamennyi dinasztia-tag kozul a leghosszabban uralkodott - igen luxusba illo eletet elt, volt vagy 104 felesege es szamolatlan agyasa, am utodja egy sem! Nyilvan ezert ment biztosra halala esetere, nehogy parlagon maradjek, ha az utudjakent kijelolt csaszar nem temetne el.
Az epuletegyuttes elso resze a Luu Khiem-to, melyre meg egy kis szigetecsket is epitettek egy kis pavilonnal, ahol a jo csaszar agyasai tarsasagaban koltemenyeket olvasott (ezen egeszen elhultem, azt hittem, hogy az agyasok egeszen masra valok - en balga!). Rogton a to mellett van a Hoa Khiem Templom bejarata, ahol TuDuc es az o elso felesege Hoang Le Thien Anh csaszarne imadkozott. Utobbi asszony az elso volt a felesegek soraban, s a fama szerint egy nagyon joszivu asszonyka volt, nyilvan nem ez a tulajdonsaga emelte az elso feleseg rangjara. Aztan van itt Luong Khiem Templom is, ami meg a csaszar jo edes anyukajanak vagyon szentelve, na, rola meg azt terjesztettek, hogy egeszen elete vegeig o iranyitotta a hatterbol a csaszart. No, ez ismeros, azt mar mindenki jol tudja, hogy a sikeres ferfi mogott mindig egy asszony all. Es persze emeltek azert egy valodi siremleket is, de az utodok allitolag kiastak egyszer, es abban bizony nemhogy a csaszar, de egy arva kutya maradvanyait sem talaltak. Hogy hova lett Tu Duc, az Top Secret - ezt a kifejezest vietnami idegenvezetonk hasznalta, nagy titokzatosan! Hat, ennyiben maradtunk! Lehet, hogy ma ejszaka nem a nagy vacsitol, hanem ezen ketelytol nem tudok majd aludni! Hova lett Tu Duc - Hova tunt Damon Hill?!
Khai Dinh csaszar siremleke valami egeszen mas. Ezen uralkodo mas tortemelmi kor, mas tortenelmi helyzet gyermeke, mas tehat a nyughelye is! Ezt mar szinte kaprazatosnak mondanam: europai-vietnami jegyeket hordoz vegyesen. Khai Dinh 1916-tol 1925-ig uralkodott, a Francia Gyarmatbirodalom bab-uralkodojakent. Sirjat 11 evig epitettek - pedig szegenyke csak kilenc evig uralkodott. Itt osszesen egy nagy udvar ket pavilonnal es a Thien Dinh csarnok alkotja a komplexumot! Nem oly nagy kiszolgalo helyisegeiben, mint az elozo csaszar siremleke, de annal diszesebb. Jellegeben mar csak azert is eltero, hisz kifejezetten csak sirhelyul szolgalt, eleteben nem toltotte itt napjait a fiatal uralkodo, igy funkcionalitasa nyilvan nem lehet olyan, mint Tu Duc siremlekenek.
Meg ebed elott - turista latvanyossagkent - elvisznek minket egy Kung Fu bemutatora, melyben nem is a kulonleges es brillians technika fog meg (pedig egeszen lenyugozo), hanem az, hogy a vezeto otthontalan fiatalokat fogad be, nekik tanitja ezt az osi harcmuveszetet es nyilvan rajta keresztul az Eletet! Nagyon rokonszenves felfogas!
Szokasos bufe-ebed, mar szinte kezd rutinna valni, akar ki is hagynam, de ez a program resze, igy menni kell.
A delutant a Csaszari Citadellaban kezdjuk. Szinten egy epulet-komlexumrol van szo, es szinten kinai elmenyeimre kell hivatkozzak, hogy a hely erosen hajaz a Pekingi Tiltott Varosra, a Ku Kungra! Sajnos nagy szuksegunk van a kepzelo eronkre, mikent is festhetett fenykoraban a Tiltott Varos, hisz nagyresze francia es amerikai testvereink haboruinak martalekava valt! Nem vagyok buszke ra, hogy ebbol a nyugatinak nevezett kulturabol szarmazom, hiszen Azsiaban nem egy olyan hellyel talalkoztam mar, amely (tagabb ertelemben vett) honfitarsaink rombolo keze munkajat hordozta magan. Szerencsere azonban vannak megmaradt epuletek. vannak templomok, ahol az Unesco keze nyoman ujra eledt a mult. Eljen az egyetemes kultura es annak megorzoi! Az epuleteknek se szeri, se szama, keves lenne a vilaghalo ennek leirasara, 13 csaszar tette hozza egyenkent a sajat egyeniseget, igy alakult ki a Varos! Ma is megirigyelhetnenk az itt felfedezheto epiteszeti technikat.
A delutant a Thien Mu Pagodanal zarjuk. A Hue-t ketteszelo Parfum-folyo partjan all a 21 meter magas nyolcszogletu torony, melyet 1844-ben epittetett Thrieu Tri csaszar. A pagodat eredetileg 1601-ben Nguyen Hoang alapitotta. Jol emlekszel Kedves Olvaso, ezt a csaladnevet mar hallottad. Ugyanarrol a csaladrol leven szo, de ekkor megcsak Urak voltak a kesobbi Csaszarok. A Thien Mu - Szent Asszonyt jelent, es a legenda szerint az o szavai hallatara emelte az ur a pagodat. Kicsit belemelyulunk a buddhizmus rejtelmeibe, talalkozunk nehany szerzetes tanonccal es a bejaratnal egy igazi Neveto Buddhat velek felfedezni (no, Vele is talalkoztam mar Kinaban) - kedves mosolya van.
A Pagodabol egy sarkanyhajo fedelzeten terunk vissza a varosba! A mai program veget ert - kellemes faradtsag van rajtunk urra, igy mar csak nemi setat es a helyi sor kiprobalasat tervezzuk. Az utobbi a Huda Beer nevre hallgat, egy amolyan kellemes nyari sor - eros hasonlosaggal a Bia Hanoival.
Holnap irany Hoi An - Vietnam Szentendreje!
Szarnyaljatok velunk tovabbra is! Mert utazni es megismerni jo!
Sapaban az Elet... - vendegsegben a Hmongoknal
Mar ismet Hanoiban vagyunk - de ados vagyok meg a Sapai beszamoloval. Ime!
Szoval, este fel kilenc koruli idopontban szalltunk fel Hanoiban a Sapaba indulo vonat Fanxipan kocsijaba! Tudniillik, hogy Sapaba mennek ejszakai vonatok es egy nappali, mivel azonban az atlag turista a napkozben vonatozott tizenket orat elvesztegetett idonek latja (mi is!), igy atlagban ejjel utaznak az emberek - mi is! Mi is az a Fanxipan? Tudvalevo, hogy a nyugati tusrinya finnyas fajta (mi is), nem kockaztatja egy ilyen hosszu uton a sima Vietnam Railwayst (mi sem), ezert az okos vietnamiak kitalaltak, hogy ugyanazon a vonaton tobb fajta vagont huznak: minden nagyobb utazasi iroda birtokol egy vagont, melyet sajat izlese szerint ujitott fel! No, aztan adott a turista, aki ejjel-nappal bujja az internes oldalakat informacio-gyujtes erdekeben (mint en), es sok remhirek kozul probalja kivalasztani, melyik vagonba is tegye at szekhelyet erre az ejszakara! Mink is igy tettunk, s igy esett a valasztas Fanxipanekra! (Fanxipan egyebkent a Sapa feletti hegycsucs - Vietnam legmagasabbika) Gyanitom nagy kulonbsegek nem lehetnek, mindenutt ugyanaz a zakatolas, mindenutt ugyanaz a ringatozas, mindenutt ugyanaz a sok nyugati turista! Mindenesetre - mivel osszehasonlitasi alapunk nincs, megfelelonek iteljuk a valasztast! Megvetett agyak, parna, takaro, mi is kellene tobb egy jo kis ejszakai szunyokolashoz; en reszemrol maximalisan kihasznalom az alvasi lehetoseget - mer ugye egy jo turista akkor szunyokal, amikor egy vizszintes helyet talal, igy a reggel mar engem is Lao Caiban talal.
Lao Cai az eszaki Viet-Kinai hatar, kozlekedesi csomopont, innen indulnak a felfedezo turak a kornyezo hegyekbe! Nem tul szep hely, de a kozpont turistaek kedveert felujitva vagyon. Mink kivetelesen nem akarunk nagyon feher embernek latszani, igy elindulunk, hogy megkeressuk a minibusz-terminalt, ahonnan a bolcs Lonely Planet (tovabbiakban: LP) szerint felorankent indulnak buszok Sapaba - uticelunk fele. Hat, szegeny LP nem eloszor es nem utoljara tevedett Sapaban! Mer biza lehet, hogy van buszterminal Lao Caiban, es meg az is lehet, hogy a hid tuloldalan - a templom elott, de errol senki (viet) ember fia nem bir tudomassal, igy onallo almainkat feladva, visszaterunk a vonatallomas ele es a kozelekedesi hienak karmaiba vetjuk magunkat, hogy vegre indulhassunk! Az ut! Ez a vietnami rodeo masodik szakasza, de ha Halong Bay fele feltunk, most mar szinre halalfelelmunk lehetett - volna, ha reggel nem fogyasztunk (csakis) batoritasul Lajos bacsi palinkajabol. Igy nagy lelki nyugalommal figyeljuk az esemenyeket, a sofor kedvenc foglalatossaga, hogy csak hajtukanyarban eloz, mintha sportot uzne belole! Masfel ora utan mar Deadalon-kozeli allapotba kerulok, am ekkor szerencsere megerkezunk! Sapat suru kod es eso oleli, igy a vizfuggonyon keresztul az elso benyomasok nem ernek el hozzank, ezert erogyujtes vegett egy helyi kavezoba vetjuk be magunkat. Vegre igazi capuccinot iszunk, Sapa kezdi maris belopni magat a szivembe, teszi ezt annak ellenere, hogy folyamatosan zuhog az eso! Igen am, de kene valami szallas, ahol ledobhatjuk faradt hullankat, de az informacio-aradat errefele nem az igazi - es akkor finoman fogalmaztunk. No, akkor elo LP-vel, lassuk csak, milyen alvoegysegek vannak a varosban - jelzem mindvegig midrange kategoriaban utazunk. Ki is nezunk nehany helyet a listarol, majd taxi utan nezunk. No, ez utobbi csak az alom kategoriaban marad, igy veszunk Hajninak is egy egesz estet betolto (Hajnit es hatizsakot is betakaro) esokabatot es irany eszak - erre van a remenybeli szallas! A kinezett helyet persze nem talaljuk, de szembejon egy masik ismeros: Baguette and Chocolate - mar a neve is tetszik, am szoba csak 11-tol van megtekintheto allapotban (no, az meg vagy ket ora), ezert fogadalmat teve, hogy ide meg visszaterunk, tovabballunk. Majd ujabb remenyfelho a zivataros egbolton, meglatjuk az LP altal is emlegetett Sapa Summit Hotel tablat - 200 m! Mi nekunk 200 m, irany a hegy! Majd kesobb ujabb tabla, a felirat ugyanez, de immar 300 m. Kezdek bosszus lenni, hogy ahogy kozeledunk, egyre tavolodunk is? Vajon agyamra ment Lajos bacsi palinkaja?! Am mielott eszemet vesztenem, feltunik vegre a hon ahitott hotel, es Lucky ismet velunk van, van nekunk valo szoba - igazi VIP! No, azt meg ne kerdezzetek, hogy mi volt benne a VIP, de a celnak megfelelt! Gyonyoru kilatas, no, az lett - volna, ha a kod vastag takarot nem novesztett volna a tiszteletunkre, igy megint a kepzeletunkre es Lajos bacsi palinkajara kell hagyatkoznunk a panorama tekinteteben! De jo turista nem csugged, mi sem! Irany a reggeli, sokfajta kaja, koztuk regi barataink: Pho apo, Fried rice (no, ez a vegi valtozat isteni volt), Fried Noddle, es persze hulye feher embernek kolbika es palacsinta csoki ontettel (na, ez is isteni volt).
Reggeli utan ejtozunk, majd az esos Sapa felfedezesere indulunk! Ket dolog miatt jottunk: a taj (no, ez az, amit nem nagyon lattunk) es a helyi torzsek megismerese (no, ebbol kijutott nekunk). Ezen tajekon ket torzs eldegel: a Hmongok es DZaok. Mi leginkabb az elobbi nepseg szeretet elveztuk, egesz nap kovettek minket, szinte le sem maradtak rolunk: "Buy something!, Not cheap! Good for you, good for me!" Egy ido utan ugy erzem, hogy nekem az lenne a jo, ha vegre lehagynanak minket, egy talpmasszazsba menekulunk "uldozoink" elol! A masszazs jol sikerul (bar, Hajni nemileg szkeptikus az utobb jelentkezo zold foltok miatt), kulon szorakoztatasunkra a szemelyzet kozos keteves forma gyermeke adja a musort! Igazan tunderi, el is hoznank rogton, ha adnak.
Kipihenve es remenyekkel telve terunk vissza az utcakra, majdnem ot percig nem is akadnak nyomunkra, no, de akkor aztan ujult erovel lendulnek tamadasba a biznisz erdekeben. Ismet menekulore fogjuk - most egy etterem szolgal menedekul. (Nekem szemely szerint a talpmasszazs soran megnyomtak valami pontot, amitol szornyu ehseg lett rajtam urra, igy nem is banom a kenyszer-kiterot) Francia-vietnami helyen eszunk, a kalyha melege melegit (igy duplan is elkel a hideg miatt), Lajos bacsi nedujet mar nemcsak fertotlenitesre, nemcsak batoritasra, hanem melegitesre is hasznaljuk. Az ebed isteni, de varnak rank a Hmong holgyek! A tovabbiakban azt a taktikat valasztjuk, hogy vasarolunk toluk valamit, es akkor vegre nyugtunk lesz! Kivalo es bevalo taktika volt!
Meg egy kicsit csamborgunk, de a rusnya ido kiszivja az energiainkat, igy hazafele iranyulunk. Utkozben meg beterunk a Baguette and Chocolate-ba, en reszemrol Forro Csokit iszom, ez melegitoleg es megnyugtatolag hat ram. A nap hatralevo reszeben regeneralodunk. Kicsit fel vagyok ugyan haborodva, mert a minibar lista szerint odabent lapul egy Tiger Beer, raadasul nevetseges aron, de mikor benyulok erte a hasznalaton kivuli hutobe, csak nem talalom, banatosan terek tehat vissza az agyamba, mert ugye Colaval es Fantaval nem rongalom magam! (Na, ennyit a VIP szobarol!) Az ejszaka kellemesen telik a VIP-szobaban, Hajni agyaban meg agymelegito is van, ez am a luxus!
Reggel koran kelunk, mert hetre igerik az indulast Bac Ha-ba - a vasarnapi piacra! Kulonleges elmenyre szamitok, mert ez az a hely, ahol a Hmong torzsek jeles tagjai leereszkedven a hegyekbol portekaikat, elsosrban elelmiszert aruljak. Erzem, hogy ez kozelebb all a valosaghoz, mint a tegnapi nyugati turistara szakosodott, nepviseletbe bujt "tamadoink"! Az indulasra vegul nyolc utan kerul sor, olyan Del-Amerikas manana erzesem van. De a lenyeg a lenyeg, utunk Bac Ha-ba vezet. Jelen esetben nem csalnak a megerzeseim, csodas hely ez a piac, nem is shoppingolni vagyunk (no, egy-ket szuvenir azert sikeredik), hanem nezelodunk, nezzuk ezeket a kulonos embereket: kulonleges arcvonasok, kulonleges karakterek, kulonleges mozdulatok! Ez az igazi megismeres! Ket orat toltunk a piacon - igazi szocio-tanulmany! Majd a szokasos ebed kovetkezik, delutan pedig latogatas egy Hmong otthonba! Van itt is szegenyseg, Hajni szerint persze Szabolcsban is vannak ilyen helyek, de ugy erzem, itt meg a szegenysegnek is mas arca van. Mert masok az emberek, maskent allnak az elethez, mas az az eleterzes, ami itt hatalmaba kerit. Nehez ezt szavakkal megfogalmazni, ezt igazabol erezni kell, ez amolyan Del-Kelet Azsia feeling! Hasonlot ereztem mar Laoszban is: itt valahogy olyan bekes a szegenyseg, es nem az az orok beketlen, elegedetlenkedo, mint nalunk! Bekesen turik azt is, hogy a hulye turistacsoportok betornek az otthonukba, kicsit kellemetlenul is erzem magam, ugyanakkor kivancsi is vagyok! Csak az vigasztal, hogy talan a tolunk beszedett penzekbol, ezen csaladoknak is jut!
A Sapai kirandulas lassan veget er, bar az ido nemileg szomoru volt, osszessegeben megerte latni ezt a kicsi kis helyi regiot, itt a kinai hatarnal. Azt hiszem, delebbre egeszen mas az orszag, igy kaptunk nemi izelitot az eszaki nepektol is!
Visszaterve Lao Caiba, elobb egy kavet-teat toltunk magunkba, majd Hajnit raszedem nemi kokusz fogyasztasra, en magam pedig maradok a jo oreg Hanoi sornel!
A vissza vonatut hasonloan kellemes, mint idefele, hajnali negykor ertunk Hanoiba, mostani beszamolomat pedig mar a mi kedves Charming Hotelunk Charming Views szobajabol irom.
Delutan kettokor del fele, melegebb tajak fel (Hajni legnagyobb oromere) vesszuk az utiranyt, cel: Hue - a regi csaszari fovaros!
Utazzatok velunk tovabbra is!
Halong Bay Kronikaja - avagy megis vannak sarkanyok?
Tegnap szokasosan szurke idore ebredtunk Hamoiban, sot a reggel egy igazi nagy zaporral indult! Kicsit aggodtam is, hogy az obolben a sok eso hatasara megduzzadt tenger elnyel minket, de aztan szo szerint szerencsenk volt, we're lucky! No, de nem szaladjunk ennyire elore!
Az utazasi iroda kepviseleteben Hoi tette tiszteletet erettunk a szallodaban az igert idopointban. Baratsagunk mag akkor elkezdodott, kedves mosoly, erthetetlen angol, csupa lelkesedes! A szerencsenk mar akkor latszott megerkezni, mikor a mi kis Guide-unk kozle a nagy uri kozonseggel, hogy rendes neve vala Hoi (olyan otodik tonusban ejtve), de jobban szereti, ha Luckynak hivjak! No, ekkor mar bizonyos voltam benne, hogy barmlyen idojarast is hoz nekunk a sors, csodas ket nap ele nezunk! Lucky - ratapintva szocialis erzekenysegunkre - rogton megosztja velunk csaladi allapotat es azt, hogy gyermeket varnak; na ebben a pillanatban a legtobb ember szive szinte meghasadni latszik, es szinte olvadozunk a 18 fokban!
Nyolc kedves ember uli meg velunk egyetemben a buszt, sokfele nacio! Szines utazasnak nezunk elebe, meg akkor is ha akkoriban szurkenek latszott az eg. Laza negy oras vietnami rodeo-drive kovetkezik, igazi azsiai stilus: no Kresz, only duda! Ki dudal hangosabban, itt ez a jatek folyik (kicsit emlekeztet ovodas koromra: az en apukam erosebb, be-be-be!!!). Neha ugy erzem csunya kozuti baleset aldozatai leszunk mindjart, ez az erzes leginkabb akkor kerit hatalmaba, mikor folyamatosan a szemkozti savban haladunk, no es szembe jon az ellenfel! Am a soforunk ezt jatszi konnyedtseggel veszi, igy az eloirt ido elteltevel megekerzunk az uticelhoz! Termeszetesen utkozben van technikai szunet - nemi kocsoguzemmel, csak embermeretu cserepeket arulnak, igy nagy uralom kell, hogy ne vasaroljuk tele a mikrobuszt!
Haiphong kikoto a szarazfoldi vegallomas, ahol elebb kis barkara szallunk, majd az obol kozepen felsejlik szemunk elott a Cristina Cruise! Hat, mit ne mondjak, Nomen est omen - csodas hajo, kicsi, romantikus, bajos teremtmeny (nem csoda, hogy Cristinanak hivjak). Udvozlo itallal koszontenek, meleg narancsle, feltunoen finom! Majd elfoglaljuk kis lakunkat, kilatas az azurszinu tengerre! Nehez is az elet errefele! Nem tudjuk levenni a szemunket a latvanyrol, pedig ekkor meg nem is sut a nap! Csak azert hagyjuk magara ketnapos otthonunkat, hogy magunkhoz vegyuk elso seafoodos ebedunket!
(Most sajnos felbe kell hagyjam a beszamolot, mert indul a vonat Sapaba - de igerem, holnap folytatasa kovetkezik a Halongi Csodanak)
Nos, az igert folytatas!
Az ebed megtette a magaet, Hajni rajott, hogy tulajdonkepp nem is utalja a seafoodot - jobb keson, mint soha! En szokas szerint baratkoztam a mar nem mozgo elolenyekkel, persze nekem sem a kedvenceim a tengeri herkentyuk, de vannak helyek es helyzetek, amikor az ember levetkozi az eloiteleteit!
Miutan teletomtuk a hasunkat, motor bekapcsol, indul a kaland! Immaron nemcsak a kedvunk derus a Tiger Beer-tol, hanem az ido is, igy halat adunk az egieknek es szerencsenket hozo Luckynak. Utunk egy csodas cseppkobarlanghoz vezet, melynek neve - mily meglepo - Surprising Cave, vagy sokak szerint inkabb Amazing! A mult szazadban francia testvereink talaltak ra a csodara, mara kiepitett latvanyossagrol beszelhetunk! CSak tatjuk a szankat, nem gyozunk csodalkozni a termeszet erejen! Lucky kozben folyamatosan beszel, en inkabb relaxalok, mivel angoljat csak alfaban ertem! Megtudjuk azt is, hogy melyik koben mit is kellene latnunk. Sajnos ugy tunik meg sem ittam eleget, mert nehol nem latom az elefantot, az oroszlant es az allatkert tobbi reszet sem! VAn egy darab ko, amelyben az Arany Teknosbekat kellene felismernem, hirtelen ugyan nem villan be, hogy ez bizony okelme lehet, de mivel Lucky allitasa szerint, ha megsimogatom es penzt is adomanyozok neki, szerencset hoz, nem habozok! A szerencse meg Lucky mellett is jol johet!
A kovetkezo program a tengeri kajak, ezt mi negligaljuk, nem iteljuk eleg olimpiai bajnokosnak a kajaktudasunkat, s nem akarunk nagy hazank fiaira szegyent hozni. No, meg satnya kis eletunket is feltjuk a hullamoktol es a habok kozott lakozo Sarkanytol! Igy a messzibe bamulas tevekenyseget valasztjuk a kovetkezo 45 percre, igen sikeres valasztasnak bizonyul e csodas kornyezetben! Az uszas programot a csapat egy tagja sem valasztja, talan a 18 fokos viz tunik neki riasztonak, mi persze furodnenk, de ugye megsem loghatunk ki a sorbol (es amugy az idojarasra tekintettel ide nem is hoztuk a furdo-anzugot)!
Este szokasos seafood-vacsi, no meg a rank nezo csillagok! Pazarul erezzuk mag akkor is, hogyha amerikai asztaltarsaink folyamatosan szoval tartanak minket! Hogy az estet megkoronazzuk rendelunk egy HAlong Sunrise koktelt, mely tovabb emeli az este fenyet! Ugy erzem, ha tovabbi adagokat fogyasztanek ebbol a nedubol, bizonyara latnam a Sarkanyt is az obolben, sot a barlangokban tovabbi olyan kepzodmenyeket is felismernek, amelyek meg a helyieket is bamulatba ejtenek!
Az ejszaka jol telik, a hajo alomba ringat, reggel csodas kilatasra ebredunk! Soha rosszabb ejszakank ne legyen!
A Halong-tura masodik napja ejtozessel telik a fedelzeten, csak ugy bamulunk ki a fejunkbol, merengunk az elet szepsegein - ennel alkalmasabb hely erre nem is adodhatna.
A program vegen kikotunk, seafoodos ebed a kikotoben, majd irany negyoranyi rodeoval Hanoi fele! Jelentem, ezt is tuleltuk!
Nem hagyjuk lankadni a programot, fel otkor erkezunk HAnoiba, nemi Pho, nemi csomag-atcsoportositas, zuhany es irany Sapa! Elottunk az ejszakai hajout utan, az ejszakai vonatut! Kivancsian varom a Thai es Indiai tapasztalatok utan!
A kovetkezo beszamolo mar remenyeim szerint Sapae! Keretik imadkozni nemi jo idoert, mert itten, eszakon befagy a nemesebbik testreszunk is!
Ho apo, az Arany Teknosbeka es a Sarkany
Jo estet Vietnam! (Ahogy azt Robbin Williams mondana)
Tegnap este rovid nepszamlalast tartottunk a szobasarkok teren, majd mely alomba zuhantunk! Ugyan hajnali haromkor erkezett egy bator, erdeklodo telefon hogyletunk felol, ettol eltekintve azonban frissen es uden ebredtunk.
A reggelinket a szallodaban koltottuk el, en termeszetesen nemi Pho kepeben, amely ma sem hazudtolta meg onmagat!
A bevezetot kovetoen gyors iramban Ho apo iranyaba indultunk, merthogy az Oreg csak 11-ig varja a latogatokat, azt kovetoen meg ennel is melyebb alomba merul! Igyekezetunket siker koronazta, sot a masodik Security Check-int ugyesen kikerulve fel tizenegykor mar hosszu tomott sorban altunk a Mauzoleum kuszoben! A tomeg - amolyan azsiai tolongas, mindenki latni akarja a Nagy Vezert - mi is! (Ha mar egyszer Vlagymir Iljicsrol lemaradtam!) Az Oreg bekesen alussza az Igazak almat, szemernyi ranc es torodottseg sem lathato arcan, latszik, minden gondtol megszabadult immar! Szinte irigykednek balzsamos allapotan, de aztan rajovok, hogy neki mar nincs felebredes, igy gyorsan felhagyok az irigyseggel (meg egyebkent is az sargasagot okoz)! A Mauzoleum persze latvanyossag, de az igazan szep az maga a kornyezet: a park, a kertek, Ho Apo egyes szamu haza, Ho Apo kettes szamu haza, Ho Apo harmas szamu palotaja (ez utobbi az Elnoki Palota, ahol azonban soha nem lakott, mert ahhoz O - a fama szerint - tul egyszeru ember volt). A kornyezet csodas, szepen rendben van tartva, a szurke-szemerkelos ido sem tudja elvenni a bajat!
Mielott elhagynank Hanoi ezen korzetet - Ba Dinh kerulet - meg utunkba akad az un. Egylabu Pagoda, amely mindkettonket lenyugoz! Lattam mar nehony csodas buddhista templomot, de ez a maga egyszerusegevel mindent jelkepez - nyugalmat, beket -, amit a buddhizmusrol gondolunk!
A reggeli nagy rohanast kaveval es sorrel oblitjuk le egy kozeli kavezdaban! Jelentem, Bia Hoi Hanoit fogyasztottam Mindannyiotok egeszsegere! ELJENEK A MAI SZULINAPOSOK! (Kulonosen az az egy nekem fontos ember!)
Nemi utmutatot kerunk a vendeglatoipari egysegben tovabbi uticelunk tekintetben, oly jol sikerul az utbaigazitas, hogy megismerjuk Hanoi-Kulsot is, ahol egy taxis ment meg minket attol, hogy lesetaljunk a terkeprol!
Ezen kerulo vegul az Irodalom Templomahoz vezet, melyet 1070 korul alapitottak, es a Van Mieu nevre hallgat! (Fejlodik a vietnamim!) Valojaban a hely a Tudas Temploma, hiszen a kezdetektol a XIX. szazadig egyetemkent mukodott; elebb csak a helyi nemesseg, majd a kesobbiek soran a kulhonbol idesereglett, tudasra ehes emberkek palleroztak itten elmejuket! Legfokepp a Konfucianusi filozofiai tanok oktatasanak fellegvara volt az egyetem! A helyszin es az epuletek ma is szemet gyonyorkodtetoek, elkepzeltuk, milyen idilli lehetett itt az elmelkedes!
Ahogy elhagytuk a templomot rogton szemunkbe otlott egy Cyclo, itt van, nosza, probaljuk ki! A jargany akkent fest, hogy adott egy bicikli, meg adott egy evek soran turistakon izmosodott helyi csavo es adott a bicikli elejere erositett kosarka (vagy uloke)! Oszt "Itt ul egy kis kosarba kiralyasszony leanya", no meg a turisnya es irany - a mi esetunkben - a Hoan Kiem Lake!
Szo szerint irany. Mert meg mielott celunkhoz ernenk, kiszallast dudal a sofor, aztan mehetunk tovabb labbusszal! Nem mondom, hogy elsore, de legalabbis masodikra megtalaltuk a tavat, sokat segitett, hogy a sok vizet egy helyen rogton felismertuk! A nagy ijedtsegre rogton kerestunk is egy vendeglatoipari egyseget, ahonnan csodas kilatas nyilt a Tora, es kozben elernyedve fogyasztottuk el kesoire sikeredett ebedunket! En a helyi specialitasban - tavaszi tekercs - nem csalodom, nemi jeges szoda-szorppel oblitek, merthogy otthon meg megivasra var a tegnap megbontott ajandek borocska!
A pihenot kovetoen nekivagunk a Tonak, no az uszast ma kihagyjuk, de csak a szemerkelo esore tekintettel (ti. igy is vizesek vagyunk), sokkal inkabb izgatja a fantaziankat a tavacskan uszkalo szigetecsken elfekvo pagodacska (asszem megartott a dalati feher). Szoval atevezunk, vagyis inkabb atkelunk a to felett ativelo hidon a szigetre, es kozelebbrol is megismerkedunk a Ngoc Son Pagodaval! Ujabb templom es megint mas! Nem gyozok csodalkozni Hanoi sokszinusegen! Emberek ezt latni kell! Szoval visszaterve a pagodahoz, termeszetes ennek is van tortenete! A XIII. szazadban vala egy Csaszar (nevet mar elfelejtettem vala - nem tul fulbemaszo ez a vietnami nyelv), aki nagyon sok jot es okosat teven-vala, meg a vilagban is nagy hire vala, es neki allitott emleket a halas nemzet!
A napunk hatralevo reszet az Ovarosban toltjuk, szivjuk magunkba Hanoit, nezzuk az embereket, probaljuk megelni a pillanatot! A folyamatosan szemerkelo eso sem rontja hangulatunkat, Vietnamot csakis szeretni lehet! Ezt masfel nap utan egyertelmuen latjuk! Nem gyozunk betelni, csak erzunk, erzunk es erzunk - nem tudom, igy hogy lesz hazamenetel ket es fel het mulva?
Setank soran hangszorobol monoton, propaganda szoveg hallik: Hajni szerint a Lenin Osszest olvassak, szerintem viszont Ho Apo Emlekiratait! Kettonk kozotti elteres nyilvan csak abban vagyon, hogy mas vietnam nyelvjarast beszelunk, de vegul ez nem okoz nagy fennakadast!
Holnap irany Halong Bay - a Vilagorokseg ujabb csodaja!
Beke es a Christina Cruise (csak stilusosan) legyen velunk a kovetkezo ket napban!
Hozott Isten Hanoiban
Ma 14.45 perckor a Qatar Airways QR614-es jarata szerencsesen foldet ert Hanoiban!
Kellemesen hosszu utazas volt, a vegtagjaim ket retbe hajolva erkeztek meg Vienamba, most alig birom kinyujtoztatni oket, szinte izomlazat erzek a tizenhatoras utazastol!
A Qatarnak megszavaztunk negy csillagot, ha nem torekedtek volna a halalra etetesunkre, bizonyara nem csokkentettuk volna csillagjaik szamat (ami a hirdetesben szerepel)! Harom orankent hoztak a kajat, mint az ujszulotteknek, gondoltam, orditok is cserebe egy keveset! Volt ott meleg kaja, hideg kaja, desszert - az utolso etkezest mar kihagytuk, mert addigra rosszul voltunk a rengeteg evestol!
Jelentem a borkinalatot is vegigkostoltuk, a dicseret e teren is kijar, mind a chilei voros, mind a francia voros siman viszi a palmat! Hatha meg aludni is tudtunk volna, akkor milyen boldogok lettunk volna! De hat mindent nem mehet egyszerre, no meg aludni lehet otthon is!
Szoval, hosszu hajtogatott eledmod utan vegre itt vagyunk! Azsiaban soha nem csalodom! Az illatok, a hangok, az erzesek mindannyiszor rabul ejtenek; sokkal felszabadultabbnak erzem magam, mint az osoreg Europaban!
A szallasunk Charming Hotel nevre hallgat, bajos hely a nyuzsgo Hanoi kozepen, szuk kis sikatoros utca oleli korul! A szobank megnevezese charming view, de ez mindosszesen az utcara valo kilatast jelzi, nem a panoramat! De a mai hosszu nap utan csakis egy agyra vagyunk, es az, jelentem van a szobaban, tiszta, nyugodt kis kucko a mienk!
Este meg nemi felfedezo turat tettunk, megvasaroltuk Hueba a repulojegyet, visszafele pedig megismerkedtunk Pho apoval, kedvenc vietnami levesemmel! Nem kellett csalodnunk, a le hozta a formajat, kellemes zsibbadtsagot okozva agyon terhelt gyomrunkba. Termeszetesen a fertotlenitest nem felejtjuk (Isten aldja Lajos bacsit / no meg a palinkajat), vegul levezeteskent kostolasnak vetjuk ala a hotel ajandekakent idelepett Dalat-i feherbort! Szerintem ringatasra nem lesz szuksegunk - es holnap ujult erovel vagunk neki a felfedezesnek!
A holnapi program Pho apo utan Ho apo megtekintese - talpig balzsamban (legalabb ennyi, ha mar VI. Leninrol lemaradtam), az Ovaros es a Hoan Kiem to felfedezese!
Most joejszakat Kedveskeim, almodjunk szepeket - s az almok holnap talan ismet valora valnak!
Indulás előtt...
Hátizsák élére állítva, adrenalin a csúcson...
Álljon itt még néhány sor, mielőtt hátamra kerül a háti és nyakamba veszem a világot!
Vietnám viszonylag (még) ritkábban látogatott úticél, de aki keres, az talál. Így három-négy utazási iroda ajánlatát is meg tudtam szerezni, amelyekben Hanoi és Ho Si Minh-város (a továbbiakban: Saigon, az egyszerűség kedvéért) között vinnék a nagyérdeműt, csoportosan, megtekintve közben azokat a nevezetességeket, és egyéb látnivalókat, amiket az idő enged. Az eljárási rend ezek után az, hogy az ember lánya szépen kiírogatja, hogy hol mit érdemes megnézni, hogyan és mivel utazna, ha csoporttal menne, vesz egy repjegyet, és aztán szépen megcsinálja az utat ugyanúgy, de saját szervezésben. Nagyjából az utazási iroda által meghirdetett ár 50 %-ából, de biztosan lesz, aki még ennél is olcsóbban ki tud jönni.
Remélem, amit csak lehet és érdemes, látni fogjuk, de legfőképp jól érezzük majd magunkat az Arany Teknősbéka nyomában járva!
Addig is a Qatar Airways legyen velünk!
Terveim szerint a következő beszámoló már Hanoiból érkezik a holnapi nap folyamán!
Kedveseim, utazzatok velem Ti is!
